Ezeket használták az emberek, mielőtt feltalálták a WC-papírt
Mostanában felértékelődött a vécépapír, amit meg is tudunk érteni, ha csak egy szempillantást is vetünk az elmúlt évszázadok higiéniai szokásaira. Akkoriban ha a szükség úgy hozta, az ember ment, aztán használta, ami volt. De hogy mi volt?
Az ókori Róma nyilvános mosdói, illemhelyei igazi közösségi élményt nyújtottak, hiszen a koedukált helyiségben egymás mellett sorakoztak a lyukas márványlapok, amik használóikra vártak, így nemhogy elvonulni nem lehetett, egymáshoz érve végezték adolgukat az emberek. Ehhez persze nem állt rendelkezésükre vécépapír, viszont a tersorium nevű (szintén köz)eszköz igen, ami lényegében egy botra erősített szivacs, rongy volt. Ezt az eszközt egy edényben tartották,amiben vagy tengervíz, vagy ecetes víz állt.
A görögök is hasonlóan jártak el, sőt hasonló eszközük is volt, de egy másik megoldást szívesebben alkalmaztak, ami még egy fokkal fájdalmasabbnak tűnik. Ők cserépdarabokat használtak, miután végeztek a dolgukkal, amiből három darab nyújotta a kellő tisztaságot.
A középkor Japánjában, de Kínában is egy lapos fém eszközt használtak a görögöknél is alkalmazott kaparáshoz. A Közel-Keleten és Indiában is a bal kezüket használták az emberek, amit aztán vízzel öblítettek le. Európában ekkoriban többnyire többször használatos rongyokat választottak. Amerikában megtisztított kukoricacső volt a nyerő.
Kínában egyébként már a 7. századból vannak olyan feljegyzések egy megbontránkozott utazó tollából, amik arrólmesélnek, hogy a helyiek papírt használnak, de nem mosakodnak székelés után. Ez a gyakorlat a 14. században bevett szokás volt, a császár maga rendelte el, hogy papírt szállítsanak bizonyos illemhelyekre.
Az úgynevezett angol vécé, a vízöblítéses toalett megjelenése és a vécépapír piacra dobása között közel kétszáz év telt el, az embereket ezidő alatt pedig igazából használtak mindent, amit tudtak. Ez azt jelenti, hogy a fűcsomó, kagyló, föld, homok, moha, levél, faforgács éppen úgy előfordult az árnyékszékben, mint gyakorlatilag bármi más.
Az újságpapírok megjelenése mellett a modern vécépapír Joseph Gayetty nevéhez köthető, aki orvosi segédeszközként árulta aloés papírjait. Neki nem jött be az üzlet, viszont sokakat inspirált, hogy piacra dobják saját verziójukat.
